laoszi népmese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, az ő kis felesége, meg a 15 lányuk.

Naty vót a bódottád, ahogy sorban sikerült elpasszolni őket, de a legkisebb nagyon szomorú volt, mert a férje mindig csak a cimbikkel lógott, kocsmáztak, randalíroztak, vele meg senki sem törődött.

El is panaszolta a jó édes anyjának a gondokat, mire az elmosolyodott, de meg nem simogatta a fejecskéjét, hogy megnyugtassa, mert azt a vallás tiltja (meg azt is, hogy lábbal mutasson valaki irányába), úgyhogy nekifogott a példabeszédnek:
- Jaj, jaj édes lányom, hát ez a gond? Elmesélek valamit, de apádnak el ne mond, mert megöl engem, aztán én is téged!
- Mesélj anyám, csupa mikrofon vagyok!
- Amikor annyi idős voltam, mint te most, 12, apád meg 55, nálunk sem stimmeltek a dolgok. Egy pernahajder volt, de hát nála volt a kincseskamra kulcsa, úgyhogy biztonságban tudott engem. Csakhogy volt ám nekem egy szerfölött megbízható inasom, aki megszerezte egy részeges éjszakán a kulcsot, s lemásolta…
- Akkor szabad bejárásod lett a kincseskamrába?
- Lányom, te tényleg ilyen hülye vagy? Az erényövem kulcsáról beszélek!
- Ja, sajnálom. Kérlek mesélj tovább!

- Szóval, lemásolta 6 példányban, hogy minden ujjamra jusson egy szerető. Attól a naptól fogva nem törődtem apáddal, ő sem nagyon velem, mégis lettetek ti 15-en. Hoppá!
- Akkor mi nem is apámuramtól vagyunk? Akkor ki nemzett engem?
- Honnan tudjam? Akkora volt itt a forgalom, hogy a nevekre sem emlékszem, nemhogy arra, melyikteknek ki volt az apja!

A lányon erőt vett újra a szomorúság, de hamar túltette magát rajta, s nekilátott, hogy a kulcsokat beszerezze. Volt egy fickó az udvarban, aki mindig a királylány körül legyeskedett. Gondolta a lány, ő épp kapóra jön, de legkésőbb du. 3-ra. Ott is volt fél 3 körül, de mint Bajkon Úr, ő is csak 10 lépés távolságból merte csodálni a lány melleit.

Ekkor a lány odaintette magához:
- Gyere csak ide szép vitéjzem! Lenne egy fontos feladat, amit senki másra nem tudok bízni…meg mivel csak te vagy elég hülye, hogy bevedd ezt a dumát (de ezt csak csendben mondta, a falon lévő fülnek, mely az anyjához volt bekötve).
- Mit kívánsz szép hölgy? Tied minden vagyonom! Itt a bugyellárisom, benne 11 Ft, de az egyes és kettes érméket már kivonták, szóval csak 5 Ft.

- Húha, te aztán gallér vagy a javából! Ezt a vagyont mind egyedül spóroltad össze, vagy örökölted? Veled is csak sűrűbben vagyunk. Sebaj, idefigyelj! Ha megszerzed a férjemtől az erényövem kulcsát, a tiéd lehet örökre, s akkor leszek a tied, amikor csak akarom!
- Ekkora ajándékot nem is reméltem. Megyek és jól leszúrom a férjed, oszt elveszem a kulcsot, hogy az enyém lehess!

- Megőrültél? Ha én özvegy leszek, a férjem kincstárának kulcsai visszaszállnak a királyra, én meg mehetek zárdába! Akkor aztán nem lehetek a tiéd (sem). Ezt pedig ugye egyikőnk sem szeretné?!
- Már indulok is és hozom neked, ahogy parancsolod.

De a királyfi nem volt ekkora tökkelütött. Kiszagolta, hogy az asszonya terel, s figyelmeztette, hogy most vagy számon kéri, vagy szájon vágja.

A királylány a számon kérést választott, így férjura kénytelen volt beszámolni az elmúlt éjszaka történtekről. Nem volt minden pillanat tiszta, de azért többé-kevésbé részletes beszámolót adott az események és a pálinka folyásáról:

Először alapoztak a cimborákkal szokás szerint, hogy meglegyen a hangulat. Főleg pálinka volt.

Aztán táncoltak, amíg bírtak állni a lábukon, de nagyon elfáradtak, végül már csak dülöngéltek.

Aztán valaki rájuk hívta a rendőrséget.

Megesküdtek a rendőrfőnök anyjának életére, hogy többet ilyet nem csinálnak.

Majd amikor elmentek a rendőrök, mulattak tovább, a feljelentőre meg ráküldték a legkisebb testvérüket. A feljelentő, mint kiderült az a szerencsétlen volt, akit a királylány megbízott az akcióval.

A királylány megint elszomorodott, ebből sem lesz semmi.

Ám a fickó a következő éjszakán sikerrel járt, s a királyfi egy delíriumos pillanatában megszerezte a kulcsot, s már vitte is a királylánynak. Az nagyon boldog volt, de észnél volt, egy kis féreggel mégsem bújik ágyba, vagy lugas mögé. Próba elé állította. Azt mondta, csak olyané lehet, aki megüti a mércét, ami mindig nála volt.

A fiú vizsgálta, vizsgálta, de sehogy sem volt több, mint 1 hüvelyk.

A királylány hajthatatlan maradt. Ekkor a legény megfenyegette, hogy elvágjá a gigáját, há nem lesz á zövé!

Azt mondta, menjen a nővéreihez, ha egyet is talál, akinek ez megfelel, ám legyen, neki is jó lesz.

De a nővérei nem ehhez voltak szokva, úgyhogy lepattintották, de előtte még ki is nevették, hogy totálisan letörjék az önbizalmát. Szegény, ahogy így búslakodott, megtalálta a legkisebb tezsvér, s számon kérte rajta a feljelentést.

A királylány gyorsan másolt 7 példányt a kulcsból, az eredetit meg visszacsempészte a férje zsebébe. A 7 példányból 6-ot kiosztott a férje cimborái között, 1-et megtartott magának, hátha beesik valami jó falat.

Mindenki boldogan élt, míg ki nem derült a dolog. Úgy jöttek rá, hogy egymásnak adják a kulcsot, persze csak képletesen, mert mindnek saját kulcsa volt, hogy minden este másvalaki hiányzott a buliból, s mindig ugyanabban a sorrendben. A királylány beosztotta őket a hét napjaira, mint Hófehérke a törpéket, de a vasárnapot megtartott pihenőnapnak, illetve plusz egy kulcs esetleges használójának. Akkor a királyfi és a házibarátok egymásnak estek, s lekaszabolták egymást, a lány meg mehetett zárdába. A zárdafőnöknővel végül nagyon megszerették egymást. Itt a vége, fuss el véle.

Remélem tetszett a mese, most pedig húzzatok haza kicsi turisták! Jó éjszakát, de kifelé menet még dobjátok az összes pénzetek a ládikába, mert rátok küldjük az utcai árusok hordáit!