Nagyszerű zene, jó kompozíció:

Lumitectura from barno on Vimeo.

A szerző Arno Bruderer, Svájc.

Íme egy nagyszerű animáció La Huella FX-től...

Soft infrastructure (borrowed from Madrid Metro) from cityofsound on Vimeo.

Ezt a gyönyörű videót a minap találam. Az eredetije a Nasa-tól van.

Vízibivaly vagyok, kérem,
A víz, nem ellenségem.
Hogyha pattogsz, kicsi gyerek,
Felöklellek, neked megyek!
Négy patám van, megörökölt,
Van, akinek körömpörkölt.
Apámé volt, tavaly hunyt el,
Hentesvírust kaphatott el.
Feje ott a kapufélfán,
Hogyha látod, emlékezz rám!
Én is látom, majd minden nap,
Reszketek, a vírus elkap.
Fújom hát az orrom rendbe’
Zsebkendőm az összes csirke.
Holnapra lesz mind-mind nyálas,
De eltűnt az összes szárnyas!
Azt mondták, hogy cél a menza,
Vagy tán madárinfluenza?
 

Miii mááár ősi család vagyunk!
Bibliában van a húgunk!
Bálám volt az ő gazdája,
Jól tartotta, nem cidálta.
Néha jól elvernek minket,
Mind azt mondják, megérdemled.
Pedig mi csak színészkedünk,
Húgunk múltján elmélkedünk,
Ahogy állt ott fenn a hegyen,
A négy lábunk kőből legyen!
Fejünk lóg és mi csak nézünk,
Ez a mi kis kedvtelésünk.
Hogyha hajtasz, megyünk sorban,
Télen-nyáron, sárban, hóban.
Nem vagyunk túl igényesek,
Kórót, tüskét, ha ehetek,
Szétlapított, nagy lócitrom,
Imádom, hogy szagolhatom,
Neked, ez csak lószar, tudom,
Nekem, ez a Paradicsom…
 

Nem érdeköl semmi engöm,
Csak a fű a legelőkön.
Nagy a bendőm, nagy a fejem,
Sok észt biz’ nem adtak nekem.
Nézek ki a nagyvilágba,
Nagy fejemből ki a tájba,
Felfogni már nem tudhatom,
Mi a proton, mi az atom.
Kisebb, mint a fű, de nem víz,
Ehető tán? Nem Isten bíz’.
Noszogatnak ezzel-azzal,
Arrébb megyek fél arasszal.
Hogyha ütnek, elindulok,
Hátranézek, kolompolok.
Hogyha van fű, boldog vagyok,
Minden este tejet adok.
Lelegelem, jól megrágom,
Lenyelem, de viszontlátom.
Délután csak pihengetek,
Metánfelhőt eregetek,
Üvegházról mit sem tudok,
Ózonlyukkal jó haverok?
Hogyha itt a naplemente,
Elindulok hazafele.
Szapora, ha néha elkap,
Hátsómra majd jól rászárad.
Lepényt hagyok magam mögött,
Hogyha lehet, négyet-ötöt.
Nagyok, mint a malomkerék,
Imádja az összes veréb.
Az emberek káromkodnak,
Nem látják és belecsúsznak,
Pedig ott van pont középen,
A járdát bizony jól kimértem.
Hazaérek istállómba,
Padlóm csupa szalma-széna.
Gazdasszonyom, mikor megfej,
Jó érzés ez bikafejjel,
Egy tőgy van csak? Bánja Ráró!
Szegény sajnos rövidlátó…
Szomszéd akol boldog nagyon,
Holnap is jön majd a barom.
Éjjel meg a kutya, macska,
Tejbulit csap a kontómra.
 

Az egész a főzőcskével kezdődött.
Mivel a világ konyháit bemutató, sokszor egyszerűen show jellegű műsorok már a Föld felszínének minden lehetséges pontjára eljutottak, a producerek új lehetőségeket kerestek. Eleinte beérték a bolygó félreesőbb pontjaival: mélytengeri állatok mélyen átsütve a Mariana-árokban, marinírozott viharsirály a tornádó szemében…
Mikor már ezek is lecsengtek, továbbmentek, hiszen két dolog kell a népnek, kenyér és cirkusz. S ők mindkettőt megadták. A következő szériákban készült naphal a Holdon, tengeri csillag plazmakörettel a Napon. Az egyetlen probléma ezekkel az új szériákkal a stábok túl gyakori cserélődése azok elhalálozása okán. Természetesen az volt a döntő indok, hogy nem volt aki visszahozza a maradék felszerelést. Márpedig az ugye pénzbe kerül, s a Föld a maga 15 milliárd lelkével nem volt elég népes, hogy az újra és újra beszerzett eszközöket kitermelje. Itt a producerek válaszút elé kerültek. Olcsóbb megoldást keresnek, vagy nagyobb közönséget. A régi félelmet, miszerint a visszalépés egyenlő a halállal, nem merték vállalni.
A tudósokat sokféleképpen próbálták a múltban ösztönözni, hogy hathatós eredményeket érjenek el a kapcsolatfelvételben, mégis a producerek találták meg a szívükhöz vezető utat. Önálló műsoridőt kínáltak annak, aki először megtalálja a módját a tv adás intergalaktikus sugárzásának. S lám, pár hét alatt már ment is ki az adás az univerzum értelmes lényeinek. Ezzel egy új bőség köszöntött be a kereskedelmi csatornáknál. A nézők szó szerint zabálták az új szériákat, mivel kifejlesztették mellé a teleport tv-t, amin azonnal meg is lehetett rendelni az épp készülő ételek félkész, dehidratált, csomagolt, vagy épp kész, szervírozott változatát (ez volt a sikeresebb, mivel senki sem akart az adás alatt kimenni a konyhába). S a nézők végérvényesen odaszegeződtek a képernyők elé. Eleinte az érdeklődés miatt, később mivel már nem bírtak felállni a krónikus elhízástól.
A producerek pedig nagyon boldogok voltak, s már a következő célközönséget keresték. A másvilággal kacérkodtak, csak nem tudták melyik irányba induljanak, hol várható magasabb profit. Végül, áttekintve a történelmet, az alvilág felé vették az irányt, mert ott több lelket, s könnyebb prédát gyanítottak…
 

Itt olyan agyszüleményeket lehet majd olvasni, amit máshol nem akartam publikálni. Lehet okosakat kommentelni, de vigyázat, mindenki felelős az általa elkövetett karakterekért!